4. vers
Nikolett 2009.08.18. 22:05
Aludnom kéne rég,
de lelkem nem nyugszik még,
állandóan rád gondolok,
még így is magányos vagyok.
Ez az én valóságom,
remélem ez nem egy rémálom.
Várok rád a folyónál,
egy törtött szárnyú angyalnál.
Ha meglátsz, talán felismersz, talán nem,
de tudd ha nem vagy velem
ezen a világon élni gyötrelem.
|