29. rész
Nixykeh 2009.08.30. 22:08
Úgy néz ki az utolsó előtti, de lehet, hogy még lesz két rész...!
- Én inkább meghaltam volna, ha már mindenki meghalt, aki fontos volt számomra. – mondta Edward a végén
- Hát én sem élnék tovább az biztos. – mondtam
Elmerengtünk egy picit. Aztán felálltunk, és egy mosoly után elmentünk a saját dolgunkra. Én például kimentem a lovakhoz. Elláttam őket, aztán tébláboltam közöttük, és mivel semmi jobb dolgom nem akadt, kimentem a karámba lovagolni Ámoron. Ráfért a mozgás. Nem sokára látogatóim akadtak.
- Mióta a lovagolsz? – kérdezte Jacob
- Amióta ő. – mutattam a karámkerítésen csücsülő Lexire.
- Lovagol? – kérdezte – Láthatom? – mosolygott
- Hát nem egyedül, még, de persze. – bólintottam – Jössz kislány? – kérdeztem tőle
- Igeen. – kiáltotta el magát, amitől megugrott Ámor
- Hé. Csöndben. Nem miattam, elhiheted. – szidtam meg
Elvettem Jacobtól és magam elé ültettem.
- Na, mutasd meg neki. – mosolyogtam
Pár kör után megtartottam Lexit, de ezúttal kevésbé szorosabban, és ügetni kezdtünk. Engem is így tanítottak meg a szüleim. Először tartottak teljesen, aztán egyre jobban engedtek el, persze akkor már nagyobb voltam. Mellette tanították nekem kiskoromtól fogva az angol nyelvet. Anyáék mániája, hogy a gyerek két nyelven beszéljen. De most éppen jól jött. Először nálam, aztán Lexinél, aki szintén tud valamennyit, persze nem úgy, mint magyarul, de mióta itt van csak angolul volt hozzá beszélve. Majd megtanulja.
- Ez tiszta jó. – vigyorgott Jacob
- Bizony, és mire nagy lesz a vérében lesz a lovaglás. – nevettem
Lépegettünk még egy picit, aztán leszálltunk.
Rosalie másnap egy kisfiúval tért haza. Taylornak hívták, és 5 hónapos volt. Rosalie minden idejét vele töltötte.
Teltek a napok, hetek, hónapok. Edwarddal folyamatosan voltak együtt töltött délutánjaink. Megint kezdtem egy picit vonzódni felé. Egyre jobban. Egyszer Edward kicsit elragadtatta magát, amikor kettőnkről beszélgettünk, és megcsókolt. Viszonoztam, de aztán észbekapott és sűrű bocsánatkérések közepette kiment a szobámból. Sokáig került engem.
- Edward. Ne csináld már. Nem gáz. – mondtam neki mikor már elegem volt
Ő meg csak ment tovább. Elkaptam a kezét és magam felé fordítottam.
- Akartad nem? – kérdeztem – Akkor nem sajnálhatod. Miért nem kérdezed meg, hogy én akarom-e? – lettem mérges – Ha érdekel, akkor igenis jól esett.
Amint befejeztem nekem esett. Kemény, hideg ajka az enyémmel vad csatát vívott. Mosolyogva távolodott el.
- Akkor, most mi lesz? – kérdezte
- Hát, tőled függ. – mosolyogtam vissza
- Lennél a barátnőm?
- Igen. - csókoltam meg
Ekkor egy két és fél éves Lexi meg egy másfél éves Taylor kezdett futkározni körülöttünk.
- El ne essetek. – jelent meg Rose – Gratulálok. – mosolygott ránk, mire visszamosolyogtunk.
|