23. rész
Nixykeh 2009.08.20. 20:43
Lehet, hogy lesz olyan, akinek nem fog ttszeni, de elvégre ez vámpíros sztori...
- Hát nem terveztem semmit. Kajálni nem mehetünk, úgyhogy csak egy erdőben sétálásra gondoltam.
- Tökéletes. – mosolyogtam
- Hol ismerted meg Cullen-ékat? – érdeklődött
- Olaszországban. – válaszoltam tömören
- Ott laksz?
- Nem. Magyarországon laktam.
- Miért voltál Olaszországban?
- Te aztán kíváncsi természetű vagy. – nevettem – Egyébként születésnapomra kaptam egy jegyet.
- És miért haldokolták? Ha megkérdezhetem. – tett hozzá
- Hát nem haldokoltam. Csak meg akartak ölni…a Volturik. – válaszoltam – Carlisle náluk volt, és elkért magának, ők viszont hallani szerettek volna még rólam.
- Nem tudom mikor tervezik, hogy jönnek?
- Áhá. Értem már. Te vagy a beépített kém. – váltottam komolyra
- Tessék? – kérdezett vissza hitetlenkedve
- Eltaláltam mi? – kérdeztem
- Nem. Tényleg azt hiszed? Csak érdeklődöm.
- Nem tudom, hogy mikor akarnak jönni. – hazudtam
- Értem. De ugye nem hiszed, hogy én vagyok a kém?
- Még gondolkozok rajta.
- Jaj, ne már. – forgatta a szemét
- Jól van, hiszek neked.
Sétálgattunk, én is érdeklődtem az ő élete felől, mesélt róla. Sőt, még azt is elmondta, hogy sikerült összebarátkoznia a vámpírokkal.
- Volt egy harc. Minden alkalommal mikor én és a többi farkas meg akartuk ölni, elmenekült. Kijátszott minket, mindig. Aztán egyik vadászat alkalmával találkoztunk Edwardékkal, akik szintén őt kergették. Összefogtunk, és közösen megöltük.
- Hú, értem. – borzongtam meg – Szerintem nekem lassan mennem kell. – mondtam
- Igen, elég későre jár.
- Bizony. Jó éjszakát Jacob. – mosolyogtam rá
- Jó éjszakát…
- Nicole. – ezt elfelejtettem közölni vele
- Jó éjszakát Nicole.
Hazafutottam.
- Megjöttem, bocsi, hogy kicsit későn. – nyitottam be, de választ nem kaptam
- Carlisle! – kiabáltam, de semmi – Esme!
Nem válaszolt senki. Körbe futottam a házban. Nem voltak itthon. Merre lehetnek? Mi történhetett nem mennének csak úgy el. Aztán megrezzent a telefon a zsebemben.
- Hol vagytok? – kaptam fel a telefont
- Na végre. Hol voltál, miért nem vetted fel?
- Mellékes. Ti hol vagytok? Történt valami?
- Igen történt. – nagy levegőt vett – Gyere a hotelhez, ahol a szüleid vannak. Minél gyorsabban.
- Sietek. – tettem is le
Lementem a kocsimhoz, és 200-al végig téptem az utcákon.
- Itt vagyok. – álltam meg a Carlisle előtt
- Remek. Egy gonddal kevesebb. – nézett rám mérgesen
- Bocsánat. – hajtottam le a fejem
- Hagyjuk. A Volturi itt járt.
- Tessék? – pánikoltam be
- Azt gondolták itt vadásznak, mert ez csak egy kis szálloda, ami nem feltűnő helyen van.
- Hol vannak anyuék? – rohantam be
- Várj. nem hinném, hogy szeretnéd látni ami odabent van. – húzott vissza – A családod jól van. Még.
- Még Aro előtt odaértünk. Fent éppen Aro-t állítják le.
- Mejünk. – döntöttem el
- Biztos? - kérdezte kétkedve
- Igen. – bólintottam, aztán elindultunk
Igyekeztem nem nézni a földön heverő holttestekre. A vér szaga marta a torkomat, de most csak egy valami érdekelt. Odaérni időben.
- Aro kérlek csak őket hagyjátok békén.
- Ki vagy te kölyök, hogy megmond nekem mit csináljak? – dörrent Aro hangja
- Kérem. – léptem be a helységbe
Edward, Rosalie, Emmett, Jasper, Alice és Esme támadóállásban álltak a rémülten falhoz tapadó családom előtt. Eléjük álltam, még Carlisle odaállt Esme mellé.
- No lám egy újonc. – nézett végig rajtam
- Hagyja békén a családomat. – néztem rá könyörgő szemekkel
- Már túl sokat tudnak. Nem lehet. – mondta könyörtelenül
- Nem mondják el senkinek. Értem. Miattam. – válaszoltam – A szüleim nem ártanának nekem.
- Meg van szegve a szabály! – kiáltotta – Meg kell halniuk. – lendült előre
- Csak a holttestemen keresztül. – sziszegtem, aztán bűz csapta meg az orrom
Aro figyelni kezdett, majd oldalra fordult egy pillanatra. Mi is így tettünk. Egy farkas jelent meg az ajtóban.
- Jacob. – jött ki egyszerre belőlünk
Aro a meglepettségtől nem figyelt annyira oda ránk, így sikerült a háta mögé férkőznünk. Aztán minden olyan gyorsan történt. A háta mögött voltunk, Jacob előtte. Aro ráugrott Jacobra, mi pedig Aro hátára. Megpróbáltuk leszedni róla, de Jacob addigra már több helyen vérzett és sebes volt, mire sikerült. Elfordult a védtelenül hagyott családom felé, és anyára ugrott.
- Ne. – üvöltöttem, de már késő volt
Meg akartam ölni. Darabokra tépni. Elégetni.
- Hagyd! – fogta meg a vállam Carlisle
- Engedj el! – üvöltöttem – Engedj el! – rázkódott a vállam
Sírtam. Könnyek nélkül. Meghalt az anyám, az apám, és most a húgomat tartja a kezében.
- Aro. – szólt Edward – A kislány semmit nem fog fel. Hagyj éljen tovább.
|