22. rész
Nixykeh 2009.08.18. 22:51
Az öteleteket az előző két résztől nagyon szépen köszönöm Nikolettnek. A további részekben is feltánik majd pár ötlet, ami az ő fejéből pattant ki. Köszönöm!
- Mi van a Volturival? – ugrott mindenki Alice és Edward köré
Én csak a feltörő homályos emlékekkel küszködtem. Az a sok ember, akin nem tudtunk segíteni, mind meghalt, étel lett belőlük. Megborzongtam. Még hány ember halhat meg miattuk? Lehunytam a szemem, próbáltam elűzni az emlékképet, és odafigyelni arra, amit Alice és Edward mond.
- Ide tartanak. – rebegte Alice
- De miért? – kérdezte Jasper – És mikor?
- Nicolera kíváncsiak, amolyan ellenőrzés ez. – válaszolt Edward
- Két nap múlva itt lesznek, úgy tervezik.
- Ki jön? – kérdezte Carlisle
- Aro, Cairus, Marcus, Jane, Alec és a testőrök. – sorolta Alice
- Anyu el kell mennetek. Haza. Itt soha nem vagytok biztonságban. – mondtam kétségbeesettem – Pakoljatok és menjetek. Muszáj.
- Igaza van. Majd legközelebb eljönnek, akkor talán nem lesz semmi probléma.
- De kislányom, veled mi lesz? Bajban vagy? Mit történik? Tudsz magadra vigyázni? – aggódott ő is
- Miattam ne aggódj anyu. Csak magatok miatt. Siessetek. – kértem őket
- Rendben. – mondta apu és felmentek pakolni
Nagyon aggódtak. Végül is mindenki aggódott most. És már megint minden miattam van. Eddig kettőből kettő dolog, amiben én vagyok a hibás. El kéne mennem. Itt hagyni őket. Sokkal könnyebb lenne nekik nélkülem.
- Felejtsd el. – szólt Edward
- De…
- Nézd, most mind aggódunk, ne csinálj felesleges problémát nekünk. Rendben?
- Rendben. Nem akarom, hogy megint miattam legyen valami.
Megrázta a fejét aztán elment. Én felmentem segíteni anyuéknak pakolni. Gyorsan összekapkodtunk mindent, aztán felhívtuk a repteret, hogy jegyet szeretnénk foglalni mára.
- Jó napot! Emmett Cullen vagyok. Három repülőjegyet szeretnék kérni Magyarországra, még mára. – tette hozzá
- Sajnálom, de ez nem megoldható. Mára minden járat tele van.
- Kérem. Kettő esetlen nincs?
- Nem Uram. Egy sincs.
- Nézze nagyon sürgős lenne. Esetleg egy kis pénzzel nem lehetne megoldani a problémát?
- Na de Uram. Hogy képzeli ezt? Nem, nem megoldható.
- Holnap délelőttre esetleg?
- Nincsen. Ilyenkor szoktak visszarepülni az emberek. Leghamarabb holnap után lenne hely, a délután háromkor induló járatunkra.
- Köszönjük az már késő. – szól bele Carlisle a telefonba
- Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni. – mondta a nő
- Azért köszönjük. Viszont hallásra. – köszönt el Carlisle, aztán letette
Nincs hely? Nincs hely! Nem hiszem el. Ez egyszerűen nem lehet.
- El kell menniük innen. – mondtam három fokkal magasabb hangon
- Felhívom a Port Angeles-i szállodát. – mondta Esme
Volt hely hála Istennek! Anyáékat el is szállítottuk oda, amint Lexi felkelt.
- Sajnálom, hogy így alakult. – mondtam nekik letörten a hotel előtt
- Vigyázz magadra! – könyörgött édesanyám
- Ígérd meg! – egészítette ki apu
- Megpróbálom. Ti is vigyázzatok. Nagyon. Amint lehet találkozunk. – ígértem
- Szia Nixy. – köszönt Lexi
- Szia Lexi. – pusziltam meg
Megvártam míg bementek, aztán beszálltam az autómba, és hazahajtottam.
- Minden rendben? – kérdezte Rose
- Igen. – válaszoltam
- Rendben. Csörögött a telefonod. – tudósított
- Köszi, hogy szóltál. – mentem fel a telefonomért
,,Jacob,, Hm...Csörgettem.
- Szia. Hívtalak.
- Tudom, azért hívlak.
- Azt hívsz, mert hívtalak?
- Igen, azért hívlak, mert hívtál, és gondoltam visszahívlak. – mondtam aztán mindketten elnevettük magunkat
- Szóval tudunk találkozni?
- Az-az igazság, hogy akadt egy kis probléma, így nem kérdeztem meg őket, de attól még találkozhatunk szerintem. Végülis nem függök tőlük teljes mértékben.
- Rendben. Hát mivel te nem jöhetsz La Pushba, én megyek Forksba. Ahol a múltkor találkoztunk ott jó lesz? – kérdezte
- Rendben. Mikor?
- Ha azt mondom még ma, akkor az nagyon nyomulósan jön ki? – mosolygott
- Igen, de nem baj – mosolyogtam én
- Rendben. Akkor 5-re ott tudsz lenni?
- Persze.
- Jól van akkor. Várom már.
- Én is. – mondtam
- Hát akkor… - mondtunk egyszerre, amin megint nevetnünk kellett – szia! - fejeztük be
Még egy ideig mosolyogva néztem a telefont. Hihetetlen ez a srác. Olyan kisugárzása van, hogy nem lehet megállni, hogy ne mosolyogjak.
Mikor eljött az idő, hogy készülődjek, gyorsan felkaptam valami ruhát, és elindultam le.
- Kiszellőztetem egy kicsit a fejem, jó? – mondtam a többieknek – Nem sokára jövök.
- Rendben, de nem maradj túl sokáig. – mondta Carlisle
Elindultam. Követtem az útvonalat amin először jöttem, és hamar oda is találtam. A hely közepén Jacob előtt pár méterrel egy farolással megálltam.
- Hát ez nagyon kecses volt. szórakozott
- Szia. – köszöntem – Mi a terv? - kérdeztem
|