-          Változz vissza. – mondta és elfordult

Hát nem mondanám, hogy rövid folyamat volt, de addig küzdöttem, míg nem sikerült. Gyorsan bementem a szobámba, hogy felkapjak valamit magamra, azért visszamentem Seth-hez.

-          Ügyes voltál. – dicsért meg egyből

-          Hát köszi. – húztam el a szám – És most mi lesz? Hogyan tovább?

-          Hát döntened kell. Itt maradsz és egyedül éled tovább az életed, vagy jössz velem La Pushba a falkához.

Nem válaszoltam, csak meredtem előre.

-          Erre most mit mondjak? – kérdeztem végül

-          Gondolkozz nyugodtan, de csak pár napod van. Vissza kell mennem, hatalmas nagy zűrzavar van otthon, kell mindenki, aki segíteni tud.

-          Itt az életem…a barátom. – gondolkoztam hangosan – De már úgyis csak titkokkal élhetnék.

-          Ja igen. Aranyszabály: senkinek egy szót se.

-          Hány éves vagy te pontosan? – kérdeztem

-          Hát 14 elméletileg…gyakorlatilag 17. – mosolygott

-          Ezt hogy érted?

-          Nem öregszünk.

-          Hát ez egyre jobb. – dünnyögtem

-          Tényleg az. Mindent megmutatok, ha velem jössz.

-          Ez most ilyen rábeszélés féleség? – húztam össze a szemöldököm

-          Mondanám, hogy nem, de nem szeretnék hazudni… különben pedig tényleg ott a helyed. Velünk. La Pushban. – mondta tagoltan

-          Nem tudom. Nem mehetnénk el sétálni?

-          Van a közelben erdő?

-          Hát az nincs. Miért?

-          Akkor sajnálom, de nem. Nem tudod még annyira korrigálni az átváltozást, és nem néznék az emberek jó szemmel, ha egyszer csak farkasként néznél vissza rájuk.

-          Én így nem tudok gondolkozni. Nem vagy éhes?

-          Nem rég ettem. – válaszolta

-          Én viszont igen. – álltam fel és elindultam lefelé.

Lefelé menet ránéztem a naptárra és az órára is. Négy nap telt el. Evés közben és a nap hátra lévő részében is gondolkoztam. Hajnali kettőkor tudtam elaludni a már meghozott döntésemmel. Reggel első dolgom volt, hogy megkeressem Sethet, de sehol nem találtam. helyette apuba futottam.

-          Szia. – köszönt

-          Szia, bocsi a múltkori hülye viselkedésemért. Igazad volt, sajnálom.

-          Semmi baj.  Minden rendben?

-          Igen. Sethet keresem, nem láttad?

-          Keresett valami helyet, ahol át tud változni, hogy kommunikáljon a társaival.

-          Ja értem. Nem tudod merre van ez a hely?

-          Sajnálom, de nem. Ja, és a lelkemre kötötte, hogy nem hagyhatod el a házat.

-          Nagyszerű.

Seth csak késő este érkezett meg.

-          Seth. – rohantam le, mikor megéreztem az illatát

Nem sokkal később nyílt az ajtó és belépett rajta Seth. Kicsit meglepődtem, mert azt hittem már régen itt van, de ezek szerint még annál is élesebb az szaglásom, mint gondoltam.

-          Mondd.

-          Döntöttem. – közöltem, mire apu is bejött

Feszülten várták, hogy döntöttem. Kicsit húztam is az agyukat, de végül pár perc múlva elmondtam.

-          Veled megyek. – mosolyogtam

Hallottam, ahogy mindketten kiengedték a benntartott levegőt.

-          Egy feltétellel.

-          Jaj ne. – nyögtek fel

-          Elköszönhetek a barátaimtól. Holnap. Aztán felőlem indulhatunk is.

-          Rendben de mögötted leszek pár lépéssel.

Elhúztam a számat, de rábólintottam. Felmentem és összepakoltam a cuccomat, hogy holnap már csak búcsúzni kelljen. Csak...

-          Bejöhetek? – kérdezte Seth

-          Persze.

-          Azon gondolkoztam, hogy a környéken kell lennie egy vagy több vámpírnak.

-          Hogy néznek ki? – kérdeztem

-          Úgy, mint a normális emberek. Nincs vámpírfog meg ilyenek. Csak nagyon sápattak, olyanok, mint a hullák, és hidegek.

-          De nem tűnt el senki a városból, nincsenek halálesetek, csak olyanok, amit autóbaleset vagy ilyesmi okozott.

-          Közeli városokban sem?

-          Nem hallottam róla.

-          Érdekes. Amúgy örülök, hogy La Pushba költözöl.

Hirtelen megölelni támadt kedvem, de nem tudtam, hogy fogadná. Visszafordultam a bőröndömhöz, és folytattam a pakolást.

-          Hány helyre is kell pontosan elmennünk holnap? – kérdezte kicsit később

-          Hát rájuk telefonálok szerintem, hogy találkozzunk valahol, és akkor csak egy helyre kell menni. Illetve kettőre, mert a barátomhoz is be kéne ugorni. – szomorodtam el

Nem tudom, hogy fogok tőle elválni. Nem tudom, mit fogok neki mondani. Nem tudom mi lesz ezután, járunk-e vagy sem. Nem tudom, hogy fog reagálni. Viszont tudom, hogy így helyes. Nekem ott a helyem La Pushban, a többiekkel. Az új világomban Tom nem állna helyet…nem tartozik oda. Seth csak annyit mondott, hogy hosszú napunk lesz, aztán kiment a szobából. Fejben háromszor is elterveztem mit fogok mondani Tomnak, de tudom, hogy úgysem ezeket fogom, hanem ami akkor jön, spontán. Ilyen gondolatokkal aludtam el.
Reggel, mikor kopogtak az ajtómon, úgy éreztem magam, mint aki aludt 5 percet.

-          Ki az? – nyöszörögtem

-          Apád. Kelj fel, tedd rendbe magad, aztán induljatok Seth-tel.

-          Oké. – húztam vissza a takarót a fejemre

Tíz perc múlva Seth lerántotta rólam a takarót.

-          Felkelni. Nincs lustálkodás. – mondta

-          Csak öt percet. – könyörögtem

-          Gyerünk. Egy-kettő.

-          Légyszí. – próbáltam visszahúzni magamra a takarómat

-          Nem. – kapott fel a karjaiba és elvitt a fürdőszobáig – Kapsz tizenöt percet.

Elhúztam a számat, de tudtam, hogy komolyan gondolja azt a tizenöt percet, és kitudja mire képes még ez a srác. Miután kész lettem elintéztem a gyors telefonokat. Fél óra múlva már a megbeszélt a helyen ültünk, és vártuk, hogy a többiek is befussanak.

-          Imádom a pontos embereket. – mérgelődött Seth

-          Jaj, ne mérgelődj már. – csaptam játékosan a kezére

Ekkor becsődült az egész baráti köröm.

-          Sziasztok! Ő itt Seth, az unokatesóm. – mondtam a megbeszélt szöveget

Mindenki jött adott puszit, aztán bele is kezdtem, hogy ne kelljen tovább húzni a dolgot.

-          Bele is kezdenék. La Pushba költözöm, és azért hívtalak össze titeket, hogy el tudjak búcsúzni. Apu kapott egy állás ajánlatot, és ezért költözünk oda.

-          Mikor költözöl? – kérdezték többen is

-          Ma.

-          Jaj, csajszi, hiányozni fogsz. – jött oda legjobb barátnőm, aztán a többiek is

Többször is majdnem elsírtam magam, de igyekeztem tartani a könnyeket. Egy picit még beszélgettünk, aztán indultunk Tomhoz. Akkor már tudtam, hogy Ő keményebb falat lesz.