-          Jacob. – üdvözölte Edward kedvesen, de azért tartózkodóan

-          Edward – biccentett ő is

Tehát az egyik farkas Jacob volt, akiről Emmett tegnap mesélt. A másik a nem kicsit zavarban lévő Justin volt.

-          Hello. – mondta halkan

-          Sziasztok. – köszöntem én is

-          Megzavartunk titeket? – kérdezte Jacob, aki végig engem nézett

-          Már a vége felé jártunk. – válaszolta Edward – Mi járatban?

-          Justin mesélt egy-két dolgot. – mosolygott, amitől nekem is mosolyognom kellett

Ugyan is irtó édes volt. Edward rám sandított.

,,Most mi van?” kérdeztem tőle gondolatban

-          Jól vagy már? – kérdezte félénken Justin

-          Látod. – mutattam a lábamra

-          Akkor jó, tényleg sajnálom.

-          El bírom képzelni. – válaszoltam nem túl kedvesen

Edward megnézte az óráját.

-          Jézusom. Nekünk most mennünk kell. – köszönt el a farkasoktól – Viszlát, Jacob. Justin.

-          Sziasztok. – köszöntem én is aztán megfordultam

-          Várj. – szólt utánam Jacob

Hátra néztem. Elővett a zsebéből egy tollat, meg egy lapot, és ráírt valamit, majd átadta nekem. Eltettem, aztán elindultunk haza. Edward nem szólt semmit, és többször lehagyott. Teljesen átnézett rajtam. Amikor a házhoz értünk, akkor fordult be Alice a kocsijával, amivel anyáékat hozta. Már kint állt az egész családom. Mármint…az új.

-          Sziasztok. – köszöntünk

-          Sziasztok. – köszöntek vissza

-          Vihetem? – vette el Edward anyutól a bőröndöt, aputól pedig Carlisle

-          Köszönjük. – mosolyogtak

Egy kicsit meg voltak illetődve, és talán egy kicsit féltek is bejönni egy vámpírokkal teli házba, de azért bejöttek.

-          Nem vagytok éhesek? Esetleg szomjasok? – kérdezte Esme

A hűtőt feltöltötték, mint kiderült.

-          Egy pohár vizet elfogadok. – mondta apa

Nem sok kellett hozzá, hogy elnevessem magam. Apu nem szereti a vizet. Edwardnak is megrándult a szája, a visszafojtott mosolytól.

-          Van alma, narancs, szőlő és őszibarack lé is. – sorolta Alice, majd elővette a barackot és az almát, gondolom látta mit fognak kérni

-          Rendben. Akkor inkább egy almalevet. – mosolygott zavartan apu

-          Én pedig őszibarackot. – mondta anyu is

-          Kell nekem inni. – kiabált Rose kezéből a húgom

-          És még egy almát. – javított anyu

Rosalie-nak tényleg jól állt a kezében a kisgyerek. Emmett vigyorogva nézte őket.

-          Enni nem kértek? – kérdezte újra Esme

Anyu meg apu egymásra néztek.

-          Nem köszönjük.

-          Mit szeretnétek enni? – kérdezte Edward – Jasper, lennél szíves? – utalt a képességére

-          Persze. – vigyorgott, aztán anyáék kicsit elengedték magukat

-          Rendben, de akkor hadd csináljam én. – állt fel anyu

-          Esme, azt hiszem nem bíznak a főzési képességeinkben… - mosolygott Alice

-          Nem azért. Csak nem szereténk plusz munkát nektek.

-          Csöppet se félj. – tűnt el Esme a konyhában, aztán vissza is jött egy tál szendviccsel

Anyu meg apu arcát látva nevetnem kellett. Elkezdtek enni, aztán megmutattam nekik a vendégszobát, ahol az időeltolódást kicsit kipihenhették.

-          Hú, ez érdekes egy hét lesz. – vigyorgott Emmett – Szerinted lehet velük viccelődni?

-          Mi máson járna az eszed? – forgattam a szemem

-          Sok mindenen. – kacsintott

-          Ez költői kérdés volt. – ráztam a fejem

Kicsit később Rose bejött a szobámba és a húgomról áradozott. Aztán felkeltek a szüleim és megmutattam nekik az istállót.

-          Most eladjuk őket. Nem jött be nekem ez az oktatós dolog. Négyet megtartunk, a többit eladjuk. Összesen 25 volt, amint látod már csak 7 van. Tényleg nektek nem kell?

-          Nincs rá pénz.

-          Na ne csináld! Természetesen ajándék.

-          De hogy szállítjuk el Európába.

-          Repülőgéppel. Elintézem nektek, nyugi. A hét folyamán válasszatok közülük. – mutattam végig azon a három lovon aki még eladásra vár – De vihetitek mind a hármat. – mosolyogtam – Úgy legalább mindenkinek lenne egy.

-          Jaj, nagyon szépen köszönjük, de azért csak úgy nem fogadhatjuk el. Valamennyit kapsz majd érte. Te is pénzért vetted.

-          Nem számít, de ahogy gondolod. Elmegyünk lovagolni?

-          Menjünk.

-          Lexit itt maradhat addig. Jó kezekben lesz. – kacsintottam

-          Biztos? – kétkedett

-          Teljesen biztos.

-          Ha te mondod. – bólintott

Felmentem a szobámba átvenni a gatyámat a lovaglónadrágra. Már mentem volna ki, mikor eszembe jutott a cetli amit Jacob adott. kihúztam a zsebemből és megnéztem. Nem hittem a szememnek.