-          Az előbb ment ki. – mondta Edward

-          Köszönöm. – állt fel Carlisle és ki ment

Amint kiment felhangzott a Pussycat dolls Jai Ho-ja. Összenéztünk hárman. Mindegyikünk arcán más kifejezés ült. Az enyémen rémület, Emmettén zavarodottság, Edwardén pedig meglepettség. Carlisle és Esme rontott be a házba.

-          Ezzel nem számoltunk. – mérgelődött Esme – Felveszem a telefont és beszélek vele. Könnyen tudom utánozni Nicole hangját, bár lehet, hogy kicsit érdekesebben fog csengeni.

-          Jól van. Akkor ti beszéljetek olaszul. Én hozom a telefont, te pedig Esme készülj fel.

-          Mit mondotok neki? – kérdeztem Edwardot

-          Azt, hogy jól vagy és jól érzed magad.

-          De…

-          Nem tehetünk mást.

-          És amikor a reptéren kéne lennem mit fogtok mondani?

-          Azt, hogy lezuhant a repülőgép.

-          De a gép be fog futni, és azok akik azzal a géppel jönnek haza le fognak szállni, és anyuék ott lesznek.

-          Az emberek könnyen átverhetők.

-          Soha többé nem láthatom akkor őket.

-          Dehogy is nem. Butaságokat ne beszélj.

-          Ha meghaltnak vagyok nyilvánítva, akkor… - álltam ki a magam igazáért

-          Csönd legyen. – jött le Carlisle

Esme felvette a telefont.

-          Szia anyu! – tökéletes volt

-          Szia. Miért nem hívsz? Megbeszéltük, hogy…

-          Anyu, ne aggódj, minden rendben, csupán nagyon jól érzem magam. Az emberek nagyon kedvesek itt. – hazudott folyamatosan

-          Jól van, de legalább valami életjelet adhattál volna magadról.

-          Bocsánat. – mondta Esme, míg a fiúk olaszul beszélgettek

-          Semmi baj, de hívj fel mostantól.

-          Rendben.

-          Nem is zavarlak tovább. Jó szórakozást. Szeretünk, és puszilunk.

-          Köszi, én is titeket. Szia.

Letette a telefont, majd ránk nézett.

-          Francba, francba, francba…Szóval, ha meghaltam, akkor nem láthatom őket többé.

-          Fél füllel figyeltem, amit beszélgettetek a telefonálás előtt. – mondta Carlisle – És sajnos azt kell, hogy mondjam teljes mértékben igaza van Nikkinek.

-          Akkor mi mást mondhatnánk? – érvert tovább Edward

-          Nekem van egy ötletem. – szólt közbe Emmett

-          Nem hinném, hogy ez célszerű megoldás lenne. – mondta Edward

-          Mondd Emmett.

-          Mi lenne, ha komoly edzésre fognánk, és megpróbálnánk megtanítani vele a maradék egy hét alatt, hogyan viselkedjen?

-          Nem hinném, hogy menni fog. – vágtam közbe

-          Pedig nincs más megoldás. – mondta Emmett

-          És kik lesznek az áldozatok? Belegondoltál, hány embert fogok megölni? Mondd, te normális vagy? Hogy gondolod ezt?