Edward kint állt. Egy lovagló felszerelést tartott a kezében.

-          Ez a tiéd, Alice tervezte.

-          Alice megint csodaországban jár…- gúnyolódott Emmett

-          Fogd be! – förmedt rá Jasper

-          Két szerelmes pár, mindig együtt jár… - folytatta Emmett, mire Jasper ráugrott

Nagyon megijedtem. Elég komolynak tűnt a verekedésük.

-          Na, hagyjátok abba. – állította le őket Esme

-          Menj vedd föl ezt. – nyomta a kezembe Edward a cuccomat

-          Ma úgy négyszer öltözöm át. – dünnyögtem

-          Egyszer majd megszokod. – vigyorgott Alice

Ahhoz képest, hogy Alice milyen tünemény, rémisztően idegesítő néhányszor. Ez a ruha mániája például eléggé aggasztó. De ez most jól jött végül is. A lovagló nadrág piros- fekete színű volt. Nagyon jól nézett ki. A csizma pont a méretem volt. Kaptam kobakot, meg kesztyűt is, de szerintem ez teljesen felesleges egy vámpírnak. Megnéztem magam a tükörben. Hú. Nem gondoltam, hogy egyszer ilyet mondok, ráadásul magamról, de nagyon csinos.

-          Kész vagy? – kérdezte Alice

-          Igen. – gyorsan lementem

-          Melyiken lovagolsz? – a kezembe nyomott egy halom papír – Itt rajta minden mindegyik lóról.

-          Szerintem megnézem melyik Freedom és azon. Magyarországon volt egy ló. Csodának hívták. Versenyzett, és nagy versenyeken győzött. Imádtam az a lovat.

-          Versenyistálló volt?

-          Hát tenyésztéssel foglalkoztak főképp, de akik ígéretesek voltak, azokat indították versenyen.

Már kint álltunk, mire ezt megbeszéltük, és Freedomot kerestem. A leírás alapján egy sötétpej ló csillaggal a homlokán (sötétpej: sötét barna színű, majdnem fekete, a sörény és a farok fekete színű; a csillag, az pedig egy jegyfajta – szerk.). Megtaláltam. Csodaszép volt, mint gondoltam. Kihoztam a szerszámosból a nyerget és a kantárt, meg egy kötőféket. Fogtam egy gumikefét és egy kefét. Befogtam a karámból, és kikötöttem. Lecsutakoltam, és felszerszámoztam. Kengyel nélkül felugrottam a nyeregbe, amint a többek jót nevettek. Én nekem viszont égni kezdett a torkom. Számítottam rá, de nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz.

-          Régen is így csináltad?

-          Hát, nem éppen. De annyi előnye van ennek az életnek.

-          És hátránya. – tette hozzá Rosalie

-          Kinyitjátok a kaput? – kérdeztem

-          Persze. – Jasper kinyitotta, majd mikor bent voltam visszazárta.

Ismerkedés képen léptem a lóval. Figyeltem, hogy nyugtalan-e. Először nem volt az. De aztán én pánikolni kezdtem, mert nem voltam biztos benne, hogy kibírom anélkül a lovaglást, hogy megölöm a lovat. Ez átragadt a lóra, és ficánkolni kezdett.

-          Nem muszáj most csinálnod. Majd ha teljesen felkészültél, akkor… - kezdte Edward

-          Hagyj. Menni fog. – nem vártam meg míg befejezi

Erősnek kell lennem, és ki fogom bírni.

-          Nyugi. – mormoltam és ügetésre váltottam

Először nem akart megindulni. Nógattam egy picit.

-          Ne kéresd magad, gyerünk már. – figyelni kezdett rám – Freedom, indulj. – böktem meg a lábammal az oldalát

Elindult. Tanügettünk úgy 6 kört, aztán könnyűügetésbe ugrattam. A torkom egyre jobban fájt, méreg gyűlt a számban, de még bírtam tartani magam. És amíg megy addig nincsen semmi baj.

-          Ez az. Mutasd meg nekik mit tudsz. – kiengedtem a szárat, és előre helyeztem a testsúlyom – Vágta.

Freedom egyenletes járása lenyűgöző volt.

-          Mintha repülne. – mondta elképedve Jasper – Soha nem ültem még ilyen lovon.

-          Lovagoltál?

-          Harcoltam emlékszel?

-          Mennyit?

-          Úgy 15 évet lovagoltam.

-          Oh. Te, nincs kedved segíteni oktatni?

-          De, csak nehogy miattam járjanak lovagolni.  – röhögcsélt magán

-          Ha-ha-ha. – reagálta le mindenki

Vissza fogtam Freedomot, és leszálltam róla.

-          Minden elismerésem. – bólintott Edward

-          Miért?

-          Hát a lovaglásodért, és azért amivel küzdöttél.

-          Köszönöm. Jössz? – mutattam Freedom felé

-          Igen. – elindult, hogy felszálljon

-          Ne rá. – vigyorogtam bájosan – Fogj be egyet.

-          Oh, az semmi. – vigyorgott vissza, kihozott egy kötőféket és befutott a lovakhoz

Én addig elkezdtem leszerszámozni Freedomot, majd lecsutakoltam és elpakoltam. Edwardnak még mindig nem sikerült befognia a lovat amit akart. Hiába volt gyors. A ló odaengedte magához, de mire befogta volna elrohant. Hiába volt gyorsabb a lovaknál is, nem jött neki össze. Mindenki nevetett. Úgy nézett ki, mintha vadászott volna a lóra.

-          Hát ezt nem hiszem el. Segíts légyszí.

-          Oké, de tartozol egy pumával. – ekkor már fogtam is a lovat