Óvatosan megmozdítottam az ujjam, majd a kezem. Résnyire nyitottam a teszem, de vissza is csuktam. A fény, ami felém áradt vakított.

-          Nicole? – szólt hozzám egy hang, de még nem voltam képes válaszolni – Nicole, elmúlt?

-          Igen. – meglepődtem

A hangom, mint ezer kis csengő dallamos zenéje. Kinyitottam a szemem, hogy megtudjam mi történt. A napfény, ami a falakon játszott szivárványszínű volt. Körbe néztem lassan. A por szállt a levegőben. Megijedtem. Megváltozott a hangom, a látásom élesebb. Körülnéztem, hogy honnan jön 6 pár láb gyors lépése. Egyedül Carlisle volt a szobában rajtam kívül. Megváltozott a hallásom is. Egy másodperccel később, már a falhoz lapulva védekező guggolásban voltam.

-          Csak nyugi. Nem bántunk. – Jasper előre tolakodott a többiek között, és óvatosan figyelt. Rámorogtam.

-          Cssh, menjünk vadászni, és utána elmondunk mindent.

A torkom égni kezdett, olyan volt mintha kiszáradtam volna, csak sokkal erősebb.

-          Mi ez? – kérdeztem és felegyenesedtem

-          Menjünk, és majd elmeséljük. – Jasper és Emmett odaállt mellém, megfogták a kezem és húzni kezdtek.

-          Veletek megyek. – mondta Carlisle

-          Oké. Na gyerünk. – ugrott ki az ablakon Jazz, majd Em is.

-          Mi? Kitöröm a lábam.

-          Gyors vagy, erős, jó a hallásod, a szaglásod, és a látásod. Nem lesz semmi baj. – visszaemlékeztem mekkorát ugrott felfelé Carlisle Volterrában.

-          Ha te mondod. – vettem egy pici lendületet, és már a földön is voltam. – Hihetetlen. – mosolyogtam

-          Tetszik mi? – beszélt Alice fentről.

-          Igen. De fáj a torkom, menjünk. – éreztem, hogy a szememben őrült kifejezés ül

-          Vigyázzatok. – mondták az otthon maradók

-          Oké.

Bementünk az erdőbe, de amint beértünk lefordultam északra. Hívogató meleg vér szagát éreztem és verdeső szívek egyenletes ritmusát.

-          Nee. – kiáltottak ránk, mire megfordultam és morogni kezdtem.

-          Szomjas vagy! – ordítottam vissza, majd futásnak eredtem

Éreztem, hogy futnak utánam, majd előttem termett Jazz és Em mögöttem pedig Carlisle.

-          Ne hagyd, hogy köréd fonja a karjait. – kiáltottam Jazz, de már késő volt.

Recsegés, ropogás hallatszott, Emmett pedig kétségbeesetten próbálta kiszabadítani magát, sikertelenül.