-          Mindenki készen áll? – kérdezte Esme

-          Igen. – válaszolta Alice

Igen. Edward megkérte a kezem, és ma lesz a nagy nap. A család feldíszítette a házat már tegnap. Egyedi és gyönyörű lett. Azért lett egyedi, mert ahányan vagyunk a családban, annyi féle elképzelés, és mindenki érvényesítette a saját elképzelését…és azért volt gyönyörű, mert mi csináltuk. Jacob is átjött és apróságokban segített. Lexi már 5 éves lesz egy hónap múlva. Taylor pedig 4. Lexi lesz az egyik koszorúslányom, Taylor meg a koszorúsfiúm. Velük kezdtük az öltöztetést. Alice, Rosalie, és Esme is a koszorúslányom lesz, ők is felöltöztek, közben pedig én is magamra ügyeskedtem a ruhámat. Megcsináltuk egymás haját és sminkjét. Ekkor szólt be Emmett.

-          Ti kész vagytok? – kérdezte Rose tőle

-          Igen. Tanúk és a férj elkészülve. – jelentette be

Jasper volt az én tanúm. Carlisle pedig Edwardé. Emmett pedig a mókamester a bulin, saját kérésre. A vendégek főképp vámpírokból álltak. Jacob miatt aggódtam is rendesen. Azt mondta, ne foglalkozzak vele, nem szeretné elrontani ezt a napot, ha nekem könnyebb úgy, akkor nem jön el. Ezt persze nem hagyhattam így kénytelen voltam azt színlelni milyen nyugodt vagyok.

-          Megjött Jacob. – jelentette a további helyzetet Emmett – A vendégek ebben a percben futnak be, szó szerint. – nevetettünk rajta – Pap és Edward a helyén. Tanúk éppen most állnak be.

-          Emmett tudjuk. – nézett rá Alice sértődötten

-          Jaj, tényleg. Mindegy.

A zene elindult, én pedig kimentem Jacob mellé. Ó, el is felejtettem mondani, ő az, aki bekísér.

-          Gyönyörű vagy. – mosolygott

-          Köszi. – mosolyogtam vissza

A zene átváltott és mi elindultunk lefelé. A lépcsőfordulóba már láttam Edwardot. Türelmetlenül nézett a lépcső felé. Mikor meglátott mosolyogni kezdett. Visszamosolyogtam. Mindenki minket bámult megdöbbent arccal. Tudtam, hogy nem miattam van. Ránéztem Jacobra, kicsit feszült volt. Erősebben karoltam belé, mire rám nézett. megráztam a fejem, hogy semmi baj, mire ő bólintott. Most még egy embernél is lassabban kellett mennem, ami alapjába véve is idegesítő volt, de Edwardot minél hamarabb el akartam érni. Mire odaértem hat év telhetett el, legalábbis az akkori időszámításomban. A pap elmondta a szövegét, aztán megcsókoltuk egymást. Gratuláltak az ,,emberek”. A vacsora elmaradt, mert az maximum az erdőben végezhettük volna, ezért csak leültünk itt-ott és beszélgettünk. Táncoltunk, jó sokat. Emmett közben lőtte a poénokat. Mindenki tartózkodott Jacobtól, de nem tettek megjegyzést rá. A kicsiket letettük aludni Rosalie-val, aztán visszamentem elköszönni mindenkitől. Még egyszer fogadtuk a gratulációkat, aztán Edward felkapott és elmentünk a nászutunkra.

-          Alig várom már, hogy ott legyünk. – mosolygott Edward a repülőn

Hogy hová megyünk? Laguna Beach-re. Imádom azt a helyet.

Mikor a repülő leszállt, beültünk egy taxiba és a hotelbe vitettük magunkat, ahol nászéjszakás szobánk volt. Nappal sajnos nem mehettünk ki, mert sütött a nap, ezért felcseréltük a dolgokat. Éjszaka kint voltunk, napközben pedig..hát :D

-          Olyan szép. – mosolyogtam rá a parton

-          Nem szebb, mint te. – mosolygott vissza

Rásandítottam.

-          Ez a nézés. – nevetett

-          Ne keltsd fel a halakat. – vigyorogtam, aztán befutottam a vízbe

-          Te meg ne zargasd őket. – rohant utánam

Úszkáltunk, meg hülyéskedtünk. Múlt éjjel voltunk városnézésen, így ma este csak a parton tartózkodtunk, na meg a vízbe.

Mikor Lexi 18 éves lett Jacob megkérte a kezét, ő pedig boldogan mondott igent. Összeházasodtak. Azóta boldogan élnek. Voltak kisebb veszekedések, de ezek nem voltak nagy dolgok. Taylor-t 17 évesen megkérdezte Rose és Emmett, hogy szeretne-e vámpír lenni, és ő azt mondta igen. Ezt tiszteletben tartva átváltoztatták, persze csak a farkasok engedélyezése után. Tehát a vámpírok és a vérfarkasok boldogan élnek létezésük végéig.