,,Szió ;)

Tudom, hogy nem nagyon tudod ki vagyok, de én sem tudom te ki vagy. Egy helyes vámpírlány?

Meglehet… :) Ha szeretnél velem találkozni akkor hívj fel ezen a számon:  514-526-6412

Várom hívásod:

Nagy rajongód: Jacob”

Húú..hát erre nem tudtam hirtelen mit reagálni. Csak álltam egyhelyben, mint akit odaragasztottak. Kopogtak.

-          Kész vagy? – kérdezte Apu

-          Igen, jövök már! – mentem ki hozzá

-          Rendben.

Lecsutakoltuk, meg felszerszámoztuk a lovakat, aztán elindultunk az erdőbe. Az egyik ösvényen haladtunk. Beszélgettünk mi újság otthon, hogy mennek az ottani dolgok, mit mondott a barátnőimnek, ismerőseimnek, akik felőlem érdeklődtek.

-          Azt mondtuk, amit először te mondtál nekünk. Megkérdezték felhívhatnak-e, de azt mondtuk ne, mert nem szeretnél beszélni senkivel a régi életedből.

-          Tetszik ez a ló. – mondta apu kicsit később

-          Lótusz jó, tele van energiával. – mosolyogtam

-          Érzem. – mosolygott

-          Aida lusta, szeret csak úgy legelészni a karámban, vagy az istállóban ácsorogni, de lovagolható.

-          Pont nekem való.

-          Akkor őket szeretnétek?

-          Igen. – bólogattak

-          Rendben. Már csak egy ló maradt, aki gazdára vár. Bár egy ideje nem voltak jelentkezők egyikre sem. Lehet, hogy rajtunk marad.

-          Gondolom nem bánod.

-          Hát egyáltalán nem. Nem azzal volt bajom, hogy sok ló volt. Végül is az senkit nem zavart a háznál, de a lovagoltás miatt sok ember volt ott, így az eddigi egyetlen hely, ahol önmagunk lehettünk elveszett.

Lovagoltunk még vagy fél órát és közben továbbra is beszélgettünk. Annyira jó volt újra egy kicsit velük lenni. Nem tudom hogyan hálálhatnám meg ezt Esme-éknek. Valószínűleg sehogy, de azért még töröm magam.

Otthon minden a legnagyobb rendben volt. Alice szokás szerint nem nagyon tudott megülni a seggén, és elment iskolakezdéshez bevásárolni. Vele ment Jasper is. Még három hét az iskoláig, és nekem is járnom kell. Alexát letették aludni, Esme és Rose főzött, Edward szokás szerint zongorázott, míg Emmett és Carlisle beszélgettek.

-          Megjöttünk. – léptem be a konyhába és nyomtam egy puszit Esme arcára – Mi jót csinálsz? – néztem a TV felé

-          Steaket. Szeretitek? – nézett anyuék felé, akik épp akkor léptek be

-          Persze, jó lesz. – válaszolták

Felmentem a szobámba és tárcsáztam a megadott számot. Kicsöngött.

-          Igen, tessék? – szólt bele Jacob

-          Szia, itt a helyes vámpírlány… - fogalmaztam az ő szavaival

-          Jaj, szia. Hogy vagy? – érdeklődött

-          Jól köszi. És te?

-          Én is, most aztán végképp. – hallottam, hogy mosolyog – Akkor tudunk találkozni? – érdeklődött

-          Hát nem tudom még. Csak felhívtalak, hogy mit szeretnél pontosan.

-          Hát, találkozni, megismerni. – sorolta – Beszéld meg Cullenékkel, és hívj vissza.

-          Rendben. Szia. – mondtam

-          Szia. Puszi. – köszönt el ő is, aztán leraktuk

Lementem a konyhába, ahol anya meg apa már evett.

-          Ez tényleg finom. Azt hittem nem tudtok főzni, mert…- tért kínos témára anya

-          Igen. De azért valami megmaradt. – mosolygott rá Esme

-          Örülünk, hogy ízlik. – mosolygott Rosalie

Alice és Jasper visszajött. Kiosztották mindenkinek a saját cuccát.

-          Köszönöm. – köszöntük meg

-          Egy újabb év a gimnáziumban. – húzta a száját Emmett

-          Szóról szóra tudom az összes könyvet. – nyafogott Rose is

-          Miért kell iskolába járnunk? – kérdezte Jasper is

-          Hogy ne keltsünk feltűnést. – válaszolt unottan Edward – De miért pont a Forksi közép suli…

-          Mert a környéken nincs más. – jött be Carlisle is

-          De nem fűznek jó dolgok oda. – dörmögött Edward

-          Nézd fiam, tudom, de nem tehetünk mást. – fogta meg Edward vállát Carlisle

-          Tudom. Bocsánat. – hajtotta le a fejét, aztán felment a szobájába

A régi meg az új családom elkezdett egymással beszélgetni. Az életükről, meg mindenről ami eszükbe jutott éppen. Alice egy ideig a távolba meredt, mintha valahol nagyon messze járna. Látomása volt. Amint véget ért a bambulása, Edward jelent meg gondterhelt arccal, és Alice is savanyú képet vágott.

-          A Volturi. – nyögték mind a ketten