-          Van egy ötletem. Mielőtt a vevő jött az előtt ötlött ki. Lehet, hogy hülyeségnek tartjátok majd, lehet, hogy pontosítani kell rajta…

-          Szerintem tökéletes. – mosolygott Ed

-          Na szóval, mi lenne ha a lehető legrosszabb időt csinálnám, ami nekik pont megfelelő. – néztem a döbbent arcokba – Aztán, ha nem úgy megy a dolog, mint mi szeretnénk…akkor előbújik a semmiből a nap. Ők nem tudják, hogy milyen képességem van, ugye? – kérdeztem

-          Nahát…ez nagyszerű ötletnek tűnik.

-          Edward jelt adhatna, ha harcra készülnek. – mondta Rosalie

-          Remek. – mondta mindenki

-          Ügyes. – bólogatott Carlisle, majd rám mosolygott

-          Gondoltam arra is, hogy minden nap süthetne a nap, de az nekünk nem túl előnyös. Meg akkor is kitalálnának valamit. Gondolom nem hagyják annyiban.

-          Hát az biztos. – bólogatott Emmett – De már megint elszalasztunk egy jó kis harcot.

-          Emmett… - nézett rá mindenki csúnyán

-          Jól van, jól van.

Megbeszéltük, hogy akkor mától nem hagyom, hogy kisüssön a nap.

Már a negyedik nap volt napmentes, de még mindig nem jöttek. Aztán az ötödik nap reggelén megjelent nálunk egy férfi.

-          Jó reggelt! – mondta

-          Jó reggelt. Mi járatban erre felé? – kérdezte Carlisle

-          Egy levelet adtak, amit el kellett ide hoznom. – válaszolta, majd átadta, és elment

Carlisle felvonult a szobájába, gondolom elolvasta a levelet. Érdeklődve vártuk, hogy mi lehet az. Ha fontos Carlisle úgy is elmondja.

,,Edward…meddig is lesz vörös a szemem?”

-          Még kb. egy hónap. – válaszolt

,,Kösz”

Nem volt kedvem beszélni. Leültem a TV elé, és kapcsolgattam az adók között. Egy sport csatornán állapodtam meg végül, amelyiken díjugratás ment. Mindig szerettem a levegőben szinte úszó lovak látványát. Aztán meghallottam, hogy Edward zongorázik, és felálltam. Bementem a szobába, ahol Edward zongorázott.

-          Nem zavarsz. – mondta, mielőtt megkérdeztem volna

Komponált. Már meg volt a fele neki körülbelül, mikor sehogy nem tudta folytatni. Mindig újra kezdte, aztán megakadt és szitkozódott. Megint újra kezdte, közben mellé ültem, és ahol elakadt lenyomtam pár billentyűt.

-          Játszol? – kérdezte

-          Régebben. Pár évet…nem jött be annyira. – nevettem

Újra kezdte, és hozzá játszotta azt is, amit én találtam ki. Onnantól ment neki.

-          Köszi. Pont valami olyasmit képzeltem oda, de sehogy nem akart egybe illeszkedni oda. – ölelt át – A Te dalod.

-          Oh…köszönöm. – mosolyogtam rá

-          Hm - ,,mondta,,

-          Mi az? – kérdeztem

-          Csak egy gondolat. – vigyorgott, aztán elengedett és felállt

-          Srácok! – szólt Carlisle

Mindenki az asztalnál termett, aztán Carlisle felállt.

-          Ma már beszélt Alice és Nikki is. Most én következem.