Mielőtt elolvasnátok a részt! Mindenki figyeljen ide! HELGA, őszíntén sajnálom, hogy egy hónapja minden nap csalódást okoztam neked! Hidd el nem azért csináljam, hogy direkt idegesítselek! Te vagy az, aki mindig véleményezik. Nagyon szépen köszönöm! Remélem megtudsz bocsájtani! Előre is köszönöm! EZ A TE RÉSZED! Bocsánat!!

A kislány körbe-körbe nézett, hogy milyen állat adja ki ezt a hangot, de csak engem látott. Mielőtt felfoghatta volna, hogy én vagyok a Cullen család bevitt engem a házba.

-          A fenébe. –kapott a kezéhez Jasper

-          Hagyd már abba. – mérgelődött Emmett – Ez a bajom az egésszel, hogy az újszülötteket kell pupulygatni.

-          Emmett kérlek. Én is pesztráltalak téged. - morgott Edward

Fél óra elteltével sikerült lassan megnyugodnom.

-          Ez rossz ötlet volt még. – mondtam szomorúan – Nagyon fáj? – kérdeztem Jaspertől – Bocsánat.

-          Már nem annyira, ne is foglalkozz vele. Én kimegyek és megtartom az órákat, ha már itt vannak. – mosolygott, aztán kiment

-          Szeretnék elmenni vadászni. – néztem Carlisle-ra

-          Elmegyek veled. – jelentette ki Edward, aztán már indultunk is

Vadász ösztöneimet követve levadásztam három jávorszarvast és két pumát.

-          Edward… - szólítottam meg

-          Igen? Elég volt?

-          Ezt soha nem lehet mondani, de menni szeretnék.

-          Persze induljunk. – megfogta a kezem és futni kezdtünk

4 perc múlva lelassítottunk, mert ki kellett lépni a házhoz vezető járdára. Edward elakarta kerülni a lovardát, hogy ne kelljen az embergyerekekhez mennem, de visszahúztam.

-          Hagy próbáljam meg. Ha most sem jönne össze, akkor hagyom és amíg nem tudom fegyelmezni magam bezárok.

-          Itt vagyok. – húzott magához

-          Köszönöm. – néztem rá és egy puszit adtam az arcára

Túlságosan meglepődött, de pár pillanatnyi fáziskésés után tovább mentünk. Igaz, hogy nem vettem levegőt, és jó formán elfutottunk a gyerekek mellett, de egyáltaln nem éreztem késztetést arra, hogy bármelyiküknek neki essek. Már az ajtót nyitottam mikor az egy tizenhatnak kinéző srác odakiabált hozzám.

-          Nem neked kéne az órát tartanod? – vigyorgott

-          Kicsit rosszul van, de később már minden rendben lesz, addig jelentkezz nála. – mutatott Edward Jasper felé

-          Hát én inkább megvárnám a lányt. Hogy is hívnak? – vigyorgott még mindig

-          Nicole, de menni szeretnénk, úgyhogy elnézesedet kérjük. – bólintott Edward felé

-          Várjatok már. – közeledett felénk a srác

-          Maradj ott, ahol vagy. – kiabált Alice

-          Nyugi, nem bántom. – továbbra sem maradt el a vigyor az arcáról

Mekkora arcátlan bunkó.

-          Azt elhiszem. – dühöngött Edward – Menj be Nicole, majd megyek.

-          Nem. – használtam fel a levegőm egy részét, de semmit nem éreztem pedig két lépésre lehetett tőlem az a beképzelt majom

-          Csak szeretnék valakivel beszélni, aki nem nevet ki, és nem azt mondja, hogy kitaláltad. Várjatok már, kérlek. – mérgelődött

-          Edward várj. Hallgasd. – mutattam a srác felé

-          Nem vagyok hajlandó meghallgatni. – morgott

-          Ne azt amit mondani akar. –tiltakoztam mikor befelé nyomott – Nem hallom, hogy dobogna a szíve. – hadartam gyorsan, hogy meg ne értse a srác – Nem érzek semmit, ami hívogatna felé.

-          Gyere lassan közelebb. – mondta Edward kimérten egyetértése jeléül

A fiú elindult felénk. Egy kicsi lépés tőle, egy levegő vétel tőlem. Még egy lépés. Még egy levegő vétel. Aztán lépett egy nagyot, és előttünk állt.

-          Mi a fene folyik itt? – lépett ki Carlisle a házból – Menj innen, ha nem akarsz bajt. – rémült meg

-          Carlisle. – szólt Edward

-          Szia. Gabriel vagyok. – kinyújtotta Ed felé a kezét ő pedig elfogadta azt

-          Meleg. – lepődött meg Edward

Bemenekültem a házba.

-          Menjünk be mi is. – mondta Carlisle – Gyere Gabriel. – invitálta befelé

-          Mond el mi ez az egész. – követelte Edward

-          Csak nyugalom. Szóval mit szeretnél tőlünk?

-          Bárki akinek megemlítettem eddig, mindenki azt mondta, hogy beképzelek magamnak butaságokat. De ez így igaz, esküszöm. És azért mondom el maguknak, mert olyan furcsák. Egy erdő közepén laknak, egy normális ember ilyet nem csinál. Elzárva mindentől. Az ember társasági lény. Anyu vérfarkas volt, apu pedig vámpír. Öhm mikor megszülettem még minden rendben volt. Orvosok nem láttak, csak megszülettem otthon. Éppen ezért nem volt semmi gond. Apu mindig elfogadta, hogy kettejük között állok, anyu pedig képtelen volt elfogadni, hogy nem ver a szívem, mégis meleg a testem, egészen idáig nőttem, de amikor elértem a 14 éves kort megálltam minden szempontból. Apu gyors volt, azért azt hitte, hogy én is az vagyok. De semmi olyan erőm nincs mint neki. Emberi vagyok azon kívűl, hogy nem ver a szívem.

-          És nem változol. – kotyogtam közbe

-          A szüleid hol vannak?

-          Mint mondtam anyu vérfarkas volt. Összetűzésbe került egy vámpírral, apu a segítségére sietett, de az ellenséges vámpírnak is volt erősítése…nem egy, nem kettő. Meghalltak mind a ketten. Az anyai nagyapámhoz kerültem. ost nála vagyok, de folyton bizonygatja, hogy velem nincs rendben valami, csak nem tud rájönni, hogy mi.

-          Sajnálom.

-          Én is kérdezhetek?

-          Te meg az a másik – mutatott az ablakon át Jasperre – miért vágtok olyan világfájdalmas képet?

-          Mint mondtuk kicsit rosszul érzem magam, talán ezért. Jazz lehet, hogy elkapta.

-          Ti pedig gondolom fáztok, azért ilen hideg a kezetek. – mosolygott gúnyosan Gab

-          Ha nem láttad volna kintről jöttünk. Fut…furcsa, nem? – mosolyogtam rá szédítően

-          Ezt hagyd abba. – válaszolt fél perc múlva elvörösödve.

-          Hogy hívták apukádat? – kérdezte Emmett, aki közben megjelent

-          James.

-          James…?

-          James Yamin.

-          Nem. – komorult el Edward – Az nem lehet.

-          Hány éves vagy? – kérdezte Emmett

-          56. – nevetett – És ti?

-          17. – mondta Edward

-          23. – hazudta Carlisle szemrebbenés nélkül

-          17. – mondtam én is

-          18. – vogyorgott Emmett

-          Az anyukád neve? –kérdezte Carlisle

-          Leah C…

-          Ne folytasd. Ne haragudj de most dolgunk van.

-          De…- tiltakozott volna

-          Majd gyere vissza máskor.

-          Gondolhattam volna. – dörmögte – Viszlát.