3. rész
Nixy 2009.05.28. 19:45
Ez egy rövid rész, de izgalmasnál szerettem volna abbahagyni az előzőt, és így jött ki. Remélem tetszik eddig! Jó olvasást!
Óvatosan megmozdítottam az ujjam, majd a kezem. Résnyire nyitottam a teszem, de vissza is csuktam. A fény, ami felém áradt vakított.
- Nicole? – szólt hozzám egy hang, de még nem voltam képes válaszolni – Nicole, elmúlt?
- Igen. – meglepődtem
A hangom, mint ezer kis csengő dallamos zenéje. Kinyitottam a szemem, hogy megtudjam mi történt. A napfény, ami a falakon játszott szivárványszínű volt. Körbe néztem lassan. A por szállt a levegőben. Megijedtem. Megváltozott a hangom, a látásom élesebb. Körülnéztem, hogy honnan jön 6 pár láb gyors lépése. Egyedül Carlisle volt a szobában rajtam kívül. Megváltozott a hallásom is. Egy másodperccel később, már a falhoz lapulva védekező guggolásban voltam.
- Csak nyugi. Nem bántunk. – Jasper előre tolakodott a többiek között, és óvatosan figyelt. Rámorogtam.
- Cssh, menjünk vadászni, és utána elmondunk mindent.
A torkom égni kezdett, olyan volt mintha kiszáradtam volna, csak sokkal erősebb.
- Mi ez? – kérdeztem és felegyenesedtem
- Menjünk, és majd elmeséljük. – Jasper és Emmett odaállt mellém, megfogták a kezem és húzni kezdtek.
- Veletek megyek. – mondta Carlisle
- Oké. Na gyerünk. – ugrott ki az ablakon Jazz, majd Em is.
- Mi? Kitöröm a lábam.
- Gyors vagy, erős, jó a hallásod, a szaglásod, és a látásod. Nem lesz semmi baj. – visszaemlékeztem mekkorát ugrott felfelé Carlisle Volterrában.
- Ha te mondod. – vettem egy pici lendületet, és már a földön is voltam. – Hihetetlen. – mosolyogtam
- Tetszik mi? – beszélt Alice fentről.
- Igen. De fáj a torkom, menjünk. – éreztem, hogy a szememben őrült kifejezés ül
- Vigyázzatok. – mondták az otthon maradók
- Oké.
Bementünk az erdőbe, de amint beértünk lefordultam északra. Hívogató meleg vér szagát éreztem és verdeső szívek egyenletes ritmusát.
- Nee. – kiáltottak ránk, mire megfordultam és morogni kezdtem.
- Szomjas vagy! – ordítottam vissza, majd futásnak eredtem
Éreztem, hogy futnak utánam, majd előttem termett Jazz és Em mögöttem pedig Carlisle.
- Ne hagyd, hogy köréd fonja a karjait. – kiáltottam Jazz, de már késő volt.
Recsegés, ropogás hallatszott, Emmett pedig kétségbeesetten próbálta kiszabadítani magát, sikertelenül.
|