Napfény sugarak cikáztak szobám falain. A nyitott ablakon keresztül, enyhe, kellemes szellő áramlott be. Kikukkantottam szemhéjam alól, mi ébreszthetett fel. Másféléves mostohahúgom, Alexa állt az ajtóban. Gyermekded arcán kis mosoly bujkált, arca körül göndör fürtök ugrándoztak, melyek még gyönyörűbbé tették. Lassan az ágyamhoz tipegett.

-          Szia. – köszönt – Boldog szülinap. – beszélt, de még nem tisztán

-          Köszönöm.

-          Jó reggelt kislányom. – jött be anyu – Öltözz fel és gyere le. – majd ki is ment

Gyorsan felöltöztem, miközben Lexi kiment a szobából. Szétnéztem a szobámban. Nem volt nagy rendetlenség, így lementem a konyhába.

-          Boldog tizennyolcadik születésnapot! – adott át apu egy borítékot. Anyu pedig egy tortát tartott a kezében.

Kibontottam a borítékot, és földbegyökerezett lábakkal bámultam a repülőjegyre.

-          Na nem is örülsz?

-          Én… köszönöm. – El sem hittem, hogy utazok Olaszországba. – Melyik városba?

-          Volterrába.

-          Juhé, köszönöm.

-          Szívesen. Na vágjuk fel a tortát.

A torta mennyei volt. Miután elfogyasztottuk bementem a szobámba, és felhívtam a barátnőmet, Liát, hogy elújságoljam neki a történteket.

-          Boldog születésnapot csajos! – kiabált bele

-          Köszönöm. Nem hiszed el… - beszélgettünk körülbelül 5 percet, aztán elköszöntünk, és letettük a telefont.

Május 31.-e nincs is olyan messze. Pontosabban két hét múlva lesz. Teljesen bepörögtem. Azon kezdtem gondolkozni, hogy mit kéne bepakolnom, aztán rájöttem, hogy vásárolnom kéne pár szükséges dolgot.

-          Anyu, vásárolnom kéne, nem jönnél el velem?

-          De, elviszlek. – felöltöztünk és már otthon se voltunk.

Vettem egy fürdőruhát, két rövidnadrágot, egy hosszú és egy térdfarmert, valamint napszemüveget és két pólót. Miután ez meg volt beültünk a McDonald’s-ba, és ettünk egy-egy álompitét. Innentől irgalmatlanul pörgött az idő és nem akart megállni egy percre sem. A két hét alatt más sem járt a fejemben, mint az utazás. És eljött a várva-várt nap.

-          Nixy nem hagysz itthon semmit? - aggódott anyu

-          Remélem. – bevallom kissé én is ideges voltam

-          Induljunk, mert el fogunk késni. – apu mindig nyugodt maradt

A repülőtéren elbúcsúztunk egymástól, majd a gravitációt meghazudtolva a gép felszállt. Bekapcsoltam az MP4-emet és kinéztem az ablakon. Felhők ezrei mellett mentünk el. Lenézve csak egy kis hangyányi városka látszik. Milyen változatos, és gyönyörű Magyarország tája innen fentről nézve. Nemsokára a csomagomat kerestem, majd mikor megtaláltam fogtam egy taxit.  Olaszt tanultam öt éve, előtte pedig angolt hat évet, így a nyelvvel különösképpen nem volt sok gondom.

-          A Volterra hotelbe kérem. – mondtam a taxisnak, majd elindultunk. A hotel előtt a sofőr segített kivenni a cuccaimat, majd bementem, ahol elkértem a szobám kulcsát.

-          Köszönöm szépen. – indultam el a 3. emeleten lévő 220-as szobához.

Bent lepakoltam és körül néztem egy picit. Volt egy szoba, egy fürdő és egy WC. Tökéletes. Elindultam egy kis városnézésre.  Két utcával lentebb, egy szőke hosszú hajú lány szólított meg.

-          Nem idevalósi vagy ugye? – kérdezte kedvesen

-          Nem.

-          Honnan jöttél?

-          Magyarországról.

-          Ha gondolod megmutatom neked a várost. – ajánlotta fel én pedig elfogadtam.

-          Hát, az jó lenne. – mosolyogtam, ő visszamosolygott.

Megint fogtunk egy taxit, és elindultunk. Ha valami látnivaló volt kiszálltunk és megnézegettük.

-          Ez itt a Piazza dei Priori, Olaszország legszebb terei közé tartozik.

Majd kicsit később odaértünk a Santa Maria Assunta katedrálishoz.

-          A közelben található egy harangtorony, valamint egy kápolna is. Gyere, elmegyünk a harangtoronyhoz. – mondta, majd elkezdett menni.

Gyönyörű utcákon mentünk. Nagyon szeretem Olaszországot, csodálatos ország. Egy sötétebb utcába mentünk, amikor megláttunk egy kisebb csoportot.

-          Ők is városnézésen vannak. Mi ezért kapjuk a fizetést. Itt van egy lyuk, oda lemegyünk. Belülről gyönyörű szép.

-          Egy lyuk? – kérdeztem kíváncsian

-          Igen, nézd ott ugranak bele.

-          Ugye nem mély?

-          Nem, majd én leugrom előtted, és akkor láthatod, hogy nekem sem lesz semmi bajom.

-          Oké.

Lassan sorra kerültünk mi is. Beugrottam én is a lány után. Ahhoz képest, hogy azt mondta nem mély, körülbelül 20 métert zuhantam lefelé, majd egy kar kapott el. Az oldalamat jól megütöttem a kezében.

-          Azt mondtad nem mély. – bosszankodtam

-          Pont elég, hogy aki ide bejön, ne menjen ki többé. – nevetett gonoszan