-          Sziasztok! – köszönt Carlisle

-          Hello! - ,,fordította” Edward a gondolatokat

-          Mit tehetünk értetek? – kérdezte udvariasan Carlisle

-          Megszegtétek a szerződést.

-          Mivel is? – érdeklődött

-          Átváltoztattatok egy embert. Megharaptátok.

-          A szerződés La Push-ra, Forks-ra és a körülötte lévő városokra érvényes.

-          Tévedés. A szerződésben ez áll: Nem jöttök a területünkre, és ha megharaptok – nem ha megöltök- már ha megharaptok valakit akkor felbontódik a szerződés.

-          Nem tévedünk. Ephraim Black Forksra, La Push-ra és a környező településekre terjesztette ki a szerződést.

-          Megharaptátok, és ezért nincs kegyelem. – mondta Edward

Mindenki csöndbe maradt, aztán Edward megbökött.

-          Három másodperc múlva. – súgta

Bólintottam. 1…a vérfarkasok előre dőltek. 2…vicsorítottak, és morogtak. Felnéztem az égre. 3…megindultak felénk. Nagyon izgultam. Koncentráltam, hogy sikerüljön, de nem sikerült. Elsőre nem. Egyetlen egy pillanat és elkezdődik a harc. Valaki elém állt. Erre még tisztán emlékszem.

Már egy negyed lépés sem választott el egyikünket sem ellenfeleinkről, mikor szó szerint nem láttam semmit. Nem csak én voltam így ezzel. A falkám összes tagja vonyított. Erős lökés ért, de nem láthattam semmit. Csak következtethettünk. Ellöktek a vérszívók maguktól. Közeledő léptek hallatszottak. Ösztönösem hajoltam előre, és kapkodtam a fejem jobbra balra.

,,Mi a fene történt?” ,,Hogy süthetett ki a nap?” ,,Ez lehetetlen.” ,,Eddig olyan volt, mintha a Nap egyáltalán nem is létezne.”

Hallottam a gondolatokat.

-          Felbontottuk a szerződést vagy nem? – kérdezte a fővámpír

-          Fel. – nyögtem, és továbbra is harapdáltam minden  felé

-          Akkor a harc a tisztességes. – hallottam egész közelről

-          A fenébe. – hallottam messzebbről, egy kiáltás kíséretében

-          Ha elengedsz nem bántunk senkit. Továbbra is él a szerződésünk, de most nem szegtük meg. A lány Európából való, és megmentettem a vámpíroktól.

-          Mily kedves. A vámpírtól megmenti egy vámpír. Biztos nagyon örül. Hagyjátok abba, bármit is csináltok. Ez így nem tisztességes.

-          Tekintsétek nem megszegettnek a szerződést, és nem lesz semmi. – mondta fenyegetően

-          Mindenki álljon hátrább. – mondta Carlisle – Rendben. Nicole, elég. Nicole. Elég lesz. Nikki…

Aztán már csak az ugrott be, hogy fáj a lábam. Valaki a nevemen szólít. De vajon miből lesz elég? Ebből a fájdalomból? Hát abból biztos.

-          Hé. Hallasz? – guggolt mellém Jasper – Megharapta az a korcs a lábát.

-          Hallasz Nikki? – kérdezte Alice

-          Igen. – nyöszörögtem – És fáj a lábam.

-          Azon majd segítünk, de előtte próbálj meg esőfelhőket varázsolni az égre.

-          Megpróbálok koncentrálni. – fogtam a lábam

Összeszedtem minden erőmet, és próbáltam az esőre gondolni, és nem a sajgó lábamra.

-          Jól van. – állt mellém Edward, és felkapott

-          Tegyél le. – ellenkeztem

-          Ezt ne most. Kérlek. – állt ellen kérésemnek, vagy parancsomnak?

-          Elmehetünk? El kéne látni. – kérdezte Emmett undokul

-          Aztán ne is lássunk többé. – fordított Edward

-          Köszönjük. – bólintott Carlisle majd elindultunk hazafelé

Otthon egyből felvittek valami orvosi szobába.

-          Ezzel te nem mozogsz egy ideig. – adta ki parancsba Carlisle, aki időközben orvossá alakul át

-          Én is erre gondoltam. – válaszoltam

-          És kéne is vele valamit csinálni, kis híján leszakította az a kutya.

-          Nagyszerű. – nyögtem – Csinálj amit akarsz, csak múljon el ez a sajgás.

-          Már nem fáj? – kérdezte Edward

-          Ha az átváltozást is figyelembe vesszük, akkor ez csak sajgás, ha nem, akkor menten hülyét kapok a fájdalomtól. Mindenki más rendben van? – kérdetem aggódva

-          Igen. Csak annak a fiatalnak sikerült pont célba találnia a nagy harapdálásban.

-          Szóval csak én vagyok ilyen szerencsétlen.

-          Nem. Te csak kettő dologra figyeltél egyszerre, és nem csak arra, hogy kitérj a vak harapások kereszttüzéből. – osztott ki Edward

-          Pontosan. – helyeselt Carlisle – És megmentetted a családod. Ez nem elég?

-          De, elég. – hajtottam hátra a fejem és tűrtem csendben a fájdalmat