16. rész
Nixykeh 2009.08.08. 18:22
Emberek, csak egy oldal...de ennél a résznél abba kellett hagynom xD
- Van egy ötletem. Mielőtt a vevő jött az előtt ötlött ki. Lehet, hogy hülyeségnek tartjátok majd, lehet, hogy pontosítani kell rajta…
- Szerintem tökéletes. – mosolygott Ed
- Na szóval, mi lenne ha a lehető legrosszabb időt csinálnám, ami nekik pont megfelelő. – néztem a döbbent arcokba – Aztán, ha nem úgy megy a dolog, mint mi szeretnénk…akkor előbújik a semmiből a nap. Ők nem tudják, hogy milyen képességem van, ugye? – kérdeztem
- Nahát…ez nagyszerű ötletnek tűnik.
- Edward jelt adhatna, ha harcra készülnek. – mondta Rosalie
- Remek. – mondta mindenki
- Ügyes. – bólogatott Carlisle, majd rám mosolygott
- Gondoltam arra is, hogy minden nap süthetne a nap, de az nekünk nem túl előnyös. Meg akkor is kitalálnának valamit. Gondolom nem hagyják annyiban.
- Hát az biztos. – bólogatott Emmett – De már megint elszalasztunk egy jó kis harcot.
- Emmett… - nézett rá mindenki csúnyán
- Jól van, jól van.
Megbeszéltük, hogy akkor mától nem hagyom, hogy kisüssön a nap.
Már a negyedik nap volt napmentes, de még mindig nem jöttek. Aztán az ötödik nap reggelén megjelent nálunk egy férfi.
- Jó reggelt! – mondta
- Jó reggelt. Mi járatban erre felé? – kérdezte Carlisle
- Egy levelet adtak, amit el kellett ide hoznom. – válaszolta, majd átadta, és elment
Carlisle felvonult a szobájába, gondolom elolvasta a levelet. Érdeklődve vártuk, hogy mi lehet az. Ha fontos Carlisle úgy is elmondja.
,,Edward…meddig is lesz vörös a szemem?”
- Még kb. egy hónap. – válaszolt
,,Kösz”
Nem volt kedvem beszélni. Leültem a TV elé, és kapcsolgattam az adók között. Egy sport csatornán állapodtam meg végül, amelyiken díjugratás ment. Mindig szerettem a levegőben szinte úszó lovak látványát. Aztán meghallottam, hogy Edward zongorázik, és felálltam. Bementem a szobába, ahol Edward zongorázott.
- Nem zavarsz. – mondta, mielőtt megkérdeztem volna
Komponált. Már meg volt a fele neki körülbelül, mikor sehogy nem tudta folytatni. Mindig újra kezdte, aztán megakadt és szitkozódott. Megint újra kezdte, közben mellé ültem, és ahol elakadt lenyomtam pár billentyűt.
- Játszol? – kérdezte
- Régebben. Pár évet…nem jött be annyira. – nevettem
Újra kezdte, és hozzá játszotta azt is, amit én találtam ki. Onnantól ment neki.
- Köszi. Pont valami olyasmit képzeltem oda, de sehogy nem akart egybe illeszkedni oda. – ölelt át – A Te dalod.
- Oh…köszönöm. – mosolyogtam rá
- Hm - ,,mondta,,
- Mi az? – kérdeztem
- Csak egy gondolat. – vigyorgott, aztán elengedett és felállt
- Srácok! – szólt Carlisle
Mindenki az asztalnál termett, aztán Carlisle felállt.
- Ma már beszélt Alice és Nikki is. Most én következem.
|